A muskotály a legősibb fehér szőlőfajták (Vitaceae) egyike. Számos bortermő szőlő (Vitis vinifera) változata mellett csemegeszőlőként is igen kedvelt, gyakran használják mazsolának vagy készítenek belőle szőlőlét.
A hosszú idő alatt több, mint kétszáz változatát nemesítették ki, minőségi bor termelésére azonban ezek közül mindössze négy-öt alkalmas. A szőlő cukortartalma viszonylag nagy, így melegebb éghajlatú vidéken viszonylag könnyű belőle édes bort készíteni. Népszerűségének fő oka, hogy a szőlő ízét jól visszaadja. Emellett bora lehet igen kiváló, száraz is (pikáns muskotályos zamattal).
A sok savnak köszönhetően a muskotályok sokáig érlelhetőek. A wachaui vagy a pfalzi borvidék erősebb, száraz muskotálya leginkább a panírozott, rántott ételekhez illik, de egyéb ételek kísérőként is ajánlható. A legnevezetesebb muskotályok Ausztriában (Stájerország) és Szlovéniában teremnek.
Középerősen növekedő fajta, elfekvő hajtásokkal. Levele szeldelt, fűrészesen fogazott. A betegségekre kimondottan érzékeny. Bogyói kicsik, ám nevével ellentétben a világossárgától a vörösbarnáig sokféle színűek lehetnek. Ha amúgy sem nagy hozamát még jobban visszafogják, egészen kiváló borokat adhat. A borkészítésre használt muskotályok közül ennek a minősége a legjobb.
Magyarország borvidékeinek Soprontól a Bükkaljáig terjedő északi láncolata ideális feltételeket kínál termesztéséhez, de ezt nálunk még kevés termelő ismerte fel. Leginkább a Mátrai, az Egri és a Balatonboglári borvidéken gyakori. A Badacsonyi borvidéken ez a badacsonyi muskotály alapanyaga. Teljes termőterülete 2007-ben 1430 hektár volt.
